2016. május 25., szerda

Barangolás Olaszországban 5: Az antik Róma

Elindultunk visszafelé az időben, mivel a tegnapi barokk nevezetességet után átléptünk az ókorba: Colosseum, Fórum Romanum és miegyebek.

Mielőtt azonban aznap bevetettük volna magunkat az ókori romok közé, megnéztük Michelangelo Mózesét egy szintén Szent Péter nevű másik templomban. Ha már a Pieta kimaradt, akkor ezt látni kell. Nekem ilyen híres szobornál vagy képnél az a nagy élmény, hogy nemcsak a könyvben vagy a tévében látom, hanem ott van az orrom előtt. Nyilván egy római már hozzászokott, hogy időnként pl. a Colosseumba botlik, de egy ilyen pesti leánykának ez kuriózum.


A Mózes szoborról két dolgot lehet tudni. Az egyik, hogy Michelangelo mikor végzett a munkával, a szobor térdéhez vágta a kalapácsát, meg is látszik a bibi a térdén. (hiába próbáltam zoom-olni a térgye kalácsát, nem látszott semmi) A másik pedig, hogy egy félrefordítás miatt lett szegény Mózesünk felszarvazva.

Ugyanebben a templomban láthatóak Péter apostol láncai. Ugye emléxünk, Pál apostol láncait már mutattam, nos ezt most Péteré volt. Nagyjából hasonlók.


Innen gyalogbékák módjára elsétáltunk a császári fórumok mellett a Velence térre a nagy fehér emlékműhöz, majd egy kis szabadidő keretében benyomtunk egy igazi fincsi olasz tiramisut és egy cappuchino-t, majd császkáltunk, vásárolgattunk. Miközben esszük a tiramisut, megint mesélek.


Rómának ugyebár hét dombja van, a Palatinust nyilván mindenki hallotta, itt kezdődött el minden, itt rakta le Romulus és Remus az első téglát vagy követ és itt laktak a császárok is. Mindezeknek gyakice már hűlt helye, nagyon kevés maradt meg, inkább egy nagy parkra hasonlít.


Ezen kívül van még a Capitolium, az Aventinus, a Caelius, az Esquilinus, a Viminalis és a Quirinalis.

A város volt szíve, a Forum Romanum a Palatinus, a Capitolium és az Aventinus domb közötti mélyedésben épült meg. A Tiberis időnként elöntötte, lerakott iszapot, szmötyit, ezt, azt, ezért is volt olyan nehéz kiásni a több ezer éves romokat.


A Forum Romanum körül több más kisebb fórum is van, császáronként szortírozva. Van Augustus-nak (ő integet a képen), Julius Caesar-nak, vagy Trajanus-nak is. Utóbbién található az a bizonyos oszlop, ahol csigavonalban, képregényszerűen örökítették meg a dák háborúkat. És itt található az eredeti Roma Plaza, jelenleg épp bérlők nélkül, mert egy kicsit romos.



Viszont hatalmas még így is, képzelem, mi mindent lehetett itt annó shoppingolni....

A Fórumok után a II. Viktor Emmánuel emlékművel találkozunk. Ez is gigantikus, állítólag a rómaiak nem szeretik, csúfolják is mindennek.


Az emlékműtől nem messze áll Marcellus színháza, ami olyan, mint a kis Colosseum. Először azt hittem, rosszul látok, de tényleg ráépítettek.


Tehát ha az illetőt megkérdezik, hogy hol lakik, azt mondja, hogy Róma, Marcellus színház, legfelső emelet. És mikor épült a lakás? Hát úgy kétezer éve. Ez milyen?



A Capitolium domb sem eredeti már, Michelangelo idején teljesen átépítették. A középen álló Marcus Aurelius lovasszobor is másolat, ahogy a jól ismert farkasos szobor is. Az eredetik mind múzeumban vannak. Ez a domb volt a politikai központ a Szenátussal, a bíróságokkal és a gazdagokkal. A köznépnek pedig ott volt a Forum Romanum. Mellette épp útba esett az emlegetett Colosseum.




Ezért a képért bizti kikapok, de ne csak én legyek itt közszemlén....bocsi Lillus...


Még így romosan is pazar. A fotókon általában nem látszik, de az eredeti falrészek tele vannak lyukakkal, nagy kapcsokkal erősítették a kőre a márványlapokat. Belülről olyan mint valami nagy állat csontváza.



Egy tó helyén épült, ott állt Nero kolosszális szobra, a Colossus, valszeg ez után kapta a nevét az amfiteátrum. Több mint 50 ezer embert fért el benne egyszerre (nők itt is kizárólag a kakasülőn), kb. 15 perc alatt tudott mindenki bejutni és kb. 12 perc alatt lehetett csontra kiüríteni. Ez azért nem semmi. Van több mint 50 bejárata körben a köznek, van egy VIP oldalt és egy császári középen. Kicsi agyagtáblák voltak a jegyek, azon három számmal: a kapu száma, a szektor száma és az ülés száma. Ja, hogy ma is így van a stadionokban? Hát nem véletlen.

A husis gladiátorok egészen biztosan itt vívtak egymással, de állítólag a keresztények keresztre történő feszítése nem egészen úgy és olyan mennyiségben történt, ahogy eddig tudtuk. Nem tudom, egy kereszt mindenesetre ott áll a császári páholy helyén.


Nemcsak emlékképpen, hanem azért is, mert csak úgy lehetett megmenteni az épületet az elhordástól, hogy templommá nyilvánították. Ha valamelyik pápa nem lépte volna ezt meg, lehet, hogy az egészet szétcincálják és beépítik máshová. Kár lett volna.

A környéken az egy négyzetméterre jutó diadalívek száma elég magas. A "legújabb" Constantinus-é, akinek már nem is gyártottak le egy sajátot, hanem innen-onnan szobrokból, anyagokból összeraktak egyet. Ezért lett egy kissé eklektikus. Azért mégis csak egy diadalív, nem akarom leszólni.



Miközben éppen az egyetlen nőnek szentelt templomot bámultuk, csatlakozott hozzánk egy sirály. Egy igen morcos sirály, még a szeme sem állt jól. Na de most nézd meg!


Persze a kajára ment. Barátkozni vele nem nagyon érdemes, baromi éles a csőre, kivéve ha valaki egy tetanuszra vágyik Rómából.



Sajnos az eredeti épületeknek csak szó szerint töredéke maradt meg. Így Julius Caesar hallotti máglyájának is csak a hűlt helyét nézhettük meg zárásképpen.

Már nem maradt más hátra, csak az utsó nap és Firenze. Most már ne add fel, gyere tovább!

Nincsenek megjegyzések: